Magyarországon minden nyolcadik vállalatot kizárólag férfiak irányítanak, a nők helyzete azonban a többi cég esetében sem egyszerű. Miért kezelik még ma is másképp a női vezetőket? Minek és hogyan kell megfelelniük a nőknek a munkaerőpiacon? Ezekre a kérdésekre próbálunk most választ adni.
A sokat emlegetett egyenlőtlen fizetések csupán a jéghegy csúcsát jelentik. Emellett azonban egy közelmúltban készült, a témába vágó kutatás során a legtöbb érintett az egyenlőtlen bánásmódot, az önbizalomhiányt és a férfi vezetők kirekesztő magatartását említette. Sokak szerint több nő kellene a magasabb pozíciókba, ugyanakkor Magyarországon a cégek közel 13 százalékában egyáltalán nincs női vezető. Az arány pedig a maradék 87 százalék esetében sem tökéletes. Komoly kihívásokkal kell tehát szembenézni nőként.
Az első és talán a legfontosabb, hogy egy nőnek a mai napig sokkal többet és jobban kell teljesítenie, ha ki akar tűnni. Ráadásul egy határozott férfi vezetőt általában ünnepelnek és erőskezűnek, megbízhatónak tartanak, míg egy ugyanilyen kvalitásokkal rendelkező női főnök általában ellenszenvet vált ki. Az ambíció és a versenyszellem a férfiak esetében pozitív tulajdonság, míg a nőkkel szemben ugyanezeket a tulajdonságokat általában negatív kontextusban használják.
Márpedig az üzleti világ kicsit olyan, mint a dzsungel: a legerősebbek maradnak életben. A gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy nem elég elnyerni egy pozíciót, meg is kell tudni tartani, ami a fent említett határozott fellépés nélkül szinte lehetetlen. Miután azonban a nőkről gyakran gondolják, hogy inkább az érzelmeik irányítják őket, ezért kevésbé tartják alkalmasnak őket vezetői szerepekre. Azt is érdemes megjegyezni, hogy azért az elmúlt évtizedben pozitív változások indultak meg ezen a téren is. Szerencsére mára sok helyen felismerték, hogy nem csak egy stílus létezik, és az empátia sem elhanyagolható készség egy vezető esetében. Csak azért, mert valaki empatikus, még lehet határozott és célratörő. A két tulajdonság nem kizárja, inkább erősíti egymást.
Amiről még fontos beszélni – különösképp a nők esetében – az a munka és magánélet egyensúlya. Ugyanis a nemi szerepek és a mai közbeszédben is sokszor emlegetett családmodellek sem könnyítik meg a vezetői pozícióban lévő nők életét. A családdal és a háztartással kapcsolatos teendők még ma is alapvetően női feladatnak számítanak. Igaz ez még akkor is, ha adott esetben a nő ugyanannyit, sőt, néha többet is dolgozik, mint a férfi. Ráadásul a nők karrierlehetőségeit jelentősen befolyásolja a gyerekvállalás kérdése is.
Összegzésként elmondható, nőként tudatosítani kell magunkban, hogy alapvetően nem a férfiakkal versenyzünk, hanem a velünk szemben állított egyenlőtlen elvárásokkal. Számos pozitív példa áll a vezetői pozícióba került nők előtt, s talán a világ is elkezdett már pozitív irányba változni ezen a téren is.