A munkaviszony felmondással történő megszüntetésének szigorú szabályai vannak, s különösképp igaz ez a vezetőkre. Mutatjuk mire érdemes figyelni.
Érdemes például tudni, hogy korántsem mindegy a szóhasználat, azaz a felmondás, illetve az azonnali hatályú felmondás nem ugyanazt jelenti, s igen nagy jelentősége van az időnek. Pontosabban annak, hogy milyen hatállyal történik a felmondás.
A munkajogban ugyanis külön szabályok vonatkoznak a felmondásra és az azonnali hatályú felmondásra. A fő szabály az, hogy a munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti. A munkáltató felmondása esetén a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
Felmondás esetén felmondási idővel is számolni kell, vagyis a felmondás nem azonnali hatályú. Ezzel szemben az azonnali hatályú felmondás már teljesen más kategória. A munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással ugyanis akkor szüntetheti meg, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ugyan a hétköznapi nyelvben minden felmondást egyszerűen csak felmondásnak neveznek, ám a pontos szóhasználatnak – ahogy fent is jeleztük – nagy a jelentősége.
Nézzük akkor mi a helyzet a vezetők esetében. A Munka Törvénykönyve alapján vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és – részben vagy egészben – helyettesítésére jogosított más munkavállaló. Munkaszerződés a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő akkor is, ha a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét.
Fontos tudni, hogy a vezető állású munkavállalók esetén eltérő szabályokkal találkozhatunk a felmondással kapcsolatban. Amíg fő szabály szerint a munkáltatónak indokolnia kell a felmondást, a vezető állású munkavállaló esetén ennek pont az ellenkezője érvényesül. A vezető állású munkavállaló esetén fő szabály szerint a felmondást nem köteles megindokolni a munkáltató.
Azonban mindez nem azt jelenti, hogy ez mindig így van, hiszen van alóla kivétel. A Kúria egy ítéletében kimondta, hogy az azonnali hatályú felmondást a vezető állású munkavállaló esetén is indokolni kell. Ellenkező esetben ugyanis a vezetőknél nem lenne semmi különbség a felmondás és az azonnali hatályú felmondás között.