Egy felmondás, egy állás elvesztése nem veszteség, csak feladat, épp ezért – noha nehéz helyzet – nem kell személyes gyászba borulnunk, inkább a megoldásra összpontosítsunk. Ésszel és erővel.
Nem ritka eset, ha egy munkavállalót is meglep, hogy milyen komoly mértékben taglózza le a egy munkáltatói felmondás és a felismerés, hogy új állást kell keresnie. Még akkor is igaz ez, ha valahol titokban számított rá és érzékelte az előjeleket. Hajlamosak vagyunk ugyanis nem tudomást venni a rossz megérzéseinkről a lelki békénk érdekében. Ezek után pedig erős gyomrosnak tűnik egy felmondás. Pedig nem a világ vége, s nem is kell hosszasan gyászolnunk. Csupán egy új helyzet, amit meg kell oldani.
Szinte mindannyian vesztettünk már el állást, de az esetek 99,9 százalékában lett másik munkahelyünk. Ezért sem érdemes hosszasan rágódni rajta. Tudjuk, kellemetlen helyzet, de fogjuk fel inkább úgy, hogy az ott szerzett tapasztalatból, tudásból tudunk építkezni a szakmai életünkben a jövőben.
Ne feledd, hiába vagy erős, ha ezt nem tudod új és neked jó állás megtalálására fordítani. Természetesen jogod van rosszul lenni, dühönghetsz és sírhatsz is, de a negatív érzéseiddel szemben az erődet kell mozgósítani, és akkor fog elmúlni mindez, ha elkezded csinálni, és jönnek az eredmények például állásinterjúk képében. Az erő pedig az a tudás, hogy meg tudod csinálni. A magabiztosság, hogy ismered a piacot, a szakmádat, a lehetőségeidet.
Persze mindezt könnyű állítani, ha az embernek vannak tartalékai. Ám ha fogytán vannak a pénzügyi forrásaid, s a családtól is csak azt hallod: „menjél már dolgozni”, akkor stresszes lehet a helyzet. Ilyenkor nem tehetsz mást, mint dolgozol az új állásodért tovább. Dolgozol, mert a munka tervezhető, végrehajtható lépések sorozatából áll, amiből biztosan kijön az eredmény, mert tudatos. Így biztosan teljesül a célod.