A modern, technológiai kütyük és a közösségi média térhódítása visszafordíthatatlan, ám ez korántsem egyenlő azzal, hogy mostantól minden gyerek bátran elmerülhet az internet örvénylő tengerében. Összeszedtünk öt tippet, amelyek segítségével tudatosabb, felelősségteljesebb online felhasználót nevelhetünk gyermekünkből.
Ma már nem újdonság, hogy a 3-4 éves gyerekek is profi szinten kezelik a szüleik telefonját, 8-9 évesen pedig a közösségi platformokra is beregisztrálnak. Persze szülőként korlátozhatjuk bizonyos szintig az online jelenlétet, hosszabb távon a kulcs mégis inkább a kommunikációban és a tájékozódásban rejlik. Már kiskortól érdemes felhívni a figyelmet a privát szféra fontosságára. Fontos, hogy találjuk meg az egyensúlyt a felelősségteljes tájékoztatás és a pánikkeltés között. Az, hogy a gyerek virtuális életet éljen, ma már kivédhetetlen, de ha tisztában van az internet veszélyeivel, a jelszavak fontosságával, máris segíthetjük őt a veszélyek elkerülésében.
Az „egészséges” internetes tartalmak fogyasztása is kulcsfontosságú. Egy serdülő identitásalakulásának része ugyanis, hogy megfigyeli, monitorozza a világot. Utánoz és mintákat követ, még ha ezzel nincs is teljesen tisztában. Az információs társadalom korában sok fiatal szerez példaképeket az online térből, követ kihívásokat, trendeket, csatlakozik közösségekhez. Itt kell résen lennünk! Gyermekünk számos olyan influencert követhet, akik reálisan, filtermentesen ábrázolják az életüket, hasznos és érdekes tartalmakat posztolnak egy adott témában.
Első blikkre a fényképek egymással való megosztása is ártatlannak tűnhet, de előfordulhat, hogy a képek nem megfelelő kezekbe kerülnek. Miután megosztottak egy képet, mások lemásolhatják, menthetik és közzétehetik a közösségi médiában vagy máshol. A képeket rendkívül nehéz eltávolítani, és a következmények a fiatalt egészen felnőtt koráig elkísérhetik. Fontos, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét a tényre, hogy az elsőre privátnak tűnő beszélgetés sem feltétlenül marad privát örökké, és még ha a barátaiban meg is bízik, az eszközökhöz illetéktelenek is hozzáférhetnek. Fontos, hogy olyan bizalmi viszony álljon fenn a családon belül, hogy amennyiben a gyerek mégis felelőtlen döntést hozott és bajba került általa, arról is merjen kommunikálni, és a szülők segíthessenek megoldást találni rá. A tájékoztatás és a prevenció fontos, a bizalmi légkör és az ítélkezésmentes légkör pedig elengedhetetlen.
A virtuális világ remek lehetőséget kínál új kapcsolatokra, de a gyermekek különösen ki vannak téve az online ismerkedés árnyoldalának: az anonimitás mögé rejtőző bűnözőknek, manipulátorok behálózásának. Az ilyen emberek célja ezekben az esetekben, hogy érzelmi köteléket kiépítve visszaéljen a gyermekek bizalmával, rávegye őket bizonyos dolgokra, elbizonytalanítsa őket. Beszéljük meg a gyermekünkkel, hogy csak azért, mert valaki kedves és érdeklődő, még nem lesz a barátja. Amit egy arcnélküli idegen állít magáról, az egyáltalán nem biztos, hogy fedi is a valóságot. A webkamerát épp ezért csak a valódi barátoknak, családtagoknak kapcsolja be, és semmilyen személyes elérhetőséget ne adjon meg ismeretleneknek.
Zárásként pedig essen szó egy elsőre talán marginálisnak tűnő kérdésről, a netikettről. A kulturált viselkedés a mindennapi életben és az online térben is fontos. Utóbbira a netikett szabályai az érvényesek. A szó az angol „netiquette” (network etiquette) magyarosított formája, és magába foglalja az online kommunikáció általános illemszabályait. Nagy szükség van rá, hogy gyermekünk ismerje ezeket a szabályokat, hiszen ez alapján (is) ítélik meg kortársai.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Például ne írjunk csupa nagybetűvel, mert az kiabálásnak számít; ne legyen az üzenetben trágárság; használjunk szóközöket és írásjeleket; ismerjük meg a rövidítéseket a félreértések elkerülése végett, és legfőképpen: ne mondjunk/tegyünk olyat, amit a való életben sem tartunk helyénvalónak.