Egy cégnél a munkavállalók közötti sikeres és zökkenőmentes együttműködést több helyzet is nehezítheti. Ilyenek lehetnek a tapasztalati és személyiségbeli különbségek, érdekellentétek, személyes sértettség vagy előítélet egy adott ember vagy csoport irányába. A különböző nemzetiségű kollégák együttműködése pedig nyilvánvalóan még bonyolultabbá teszi a munkahelyi helyzetek értelmezését.
A téma igen aktuális a hazai vállalatok számára is, hiszen ma már sokan döntenek úgy, hogy nagy számban toboroznak és foglalkoztatnak munkavállalókat külföldről. Emiatt a kulturális különbségek megismerése és megértése, az együttműködés, kommunikáció metódusának meghatározása és fejlesztése kulcsfontosságúvá vált a nagyszámú munkavállaló integrációjához, együttműködéséhez, valamint a hatékonyság fenntartásához.
Mi a teendő tehát, hogy sikeresen működjön a cég?
Azt több kutatás is bebizonyította, hogy a társadalmi kultúrából fakadó külső tényezők nagy mértékben befolyásolják például a vezető-beosztott viszonyt. Vegyük példaként, hogy egy külföldi kolléga meglátásunk szerint akadályozza a munkafolyamatokat, s úgy érezzük, nem alkalmas önálló döntéshozatalra, folyamatosan a vezetőjétől várja a megerősítést.
A nagy hatalmi távolságot preferáló kultúrákban a beosztottak és feletteseik egzisztenciálisan egyenlőtlennek gondolják egymást. Ez jellemző a jelenleg hazánkban a legnagyobb létszámban foglalkoztatott ukrán és szerb, valamint potenciálisan a jövőben a magyar munkaerőpiacon szintén jelentős létszámban foglalkoztatott kazah, fülöp-szigeteki és vietnámi nemzeti kultúrákra.
A szervezetet meghatározó hierarchikus rendszer esetükben az egyenlőtlenségen alapul, a vezetők bár személyes törődéssel kezelik a beosztottakat, de mindig egyértelművé teszik, hogy ki is a főnök. A vezetők ilyen közösségekben természetes módon előjogokat élveznek. Emiatt történhet az meg, hogy egy adott munkavállaló nem érzi helyénvalónak azt, hogy kérjen valamit a vezetőségtől, vagy akár bármilyen apróbb döntést önállóan meghozzon.
Magyarország azonban alacsony hatalmi távolsággal rendelkező kultúra, tehát a beosztott-főnök egymást egzisztenciálisan egyenlőnek tekinti. A munkán kívül pedig a függőség és az alárendeltségi viszonyt teljesen érvénytelennek tekintik. A felettesektől ugyanakkor elvárják az elérhetőséget, a beosztott és felettese gyakran konzultál a döntések előkészítésekor, de a döntést általában a vezető hozza. A munkavállaló sok esetben elvárja, hogy megkérdezzék a véleményét.
Érteni kell azonban, hogy mindez egy magas hatalmi távolsági bíró kultúrából érkező munkavállalónak nehézséget okoz, és ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen a beilleszkedés, majd a közös munka, sokkal tudatosabb vezetői magatartásra és világos kommunikációra van szükség.
A hatalmi távolság tehát egyértelműen a főnök-beosztotti viszony meghatározó változója, amely alapján érdemes újragondolni az együttműködés folyamatait.
Ugyan az emberi természet jóval összetettebb, mintsem egyetlen elmélettel leírhatnánk a kulturális, személyiségbeli különbözőségeket, ám például a hatalmi távolság szerepének vállalati vizsgálatával közelebb kerülhetünk munkavállalóink megértéséhez, és fejleszthetjük a hatékonyságot, nem utolsó sorban pedig csökkenthetjük a fluktuációt.