A munkavállalók a munkavégzésük során munkaközi szünet illeti meg, ami a gyakorlatban rendszerint az ebédszünetet jelenti. Érdemes azonban munkajogi szempontból is megvizsgálni mi is az ebédszünet, és a munkavállalók valóban jogosultak-e eldönteni, hogy mire használják fel ezt a szabadidőt?
Már csak azért is fontos beszélni erről a témáról, mert a Munka törvénykönyve az ebédszünet fogalmát nem ismeri. A munkaközi szünet kapcsán csupán annyit rögzít, hogy a munkáltató hat órát meghaladó munkavégzés esetén 20 perc, kilenc órát meghaladó munkavégzés esetén pedig további 25 perc munkaközi szünetet, azaz mindösszesen 45 perc pihenőidőt köteles biztosítani a munkavállalónak. A felek azonban jogosultak ettől eltérően is megállapodni. Általánosan elterjedt a munkáltatók körében a félórás ebédidő biztosítása.
A jogszabályi rendelkezések értelmében a munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. Ez a szabály attól függetlenül irányadó, hogy az adott munkavállaló teljes munkaidőben, vagy hatórás részmunkaidőben dolgozik-e, napi négyórás részmunkaidő esetén pedig nincs a munkaközi szünetre vonatkozó kötelező előírás.
Gyakran merül fel a kérdés, hogy mi a helyzet a munkavégzés során beiktatott kávé- vagy cigarettaszünetekkel. Jogosult a dohányzó munkavállaló egy cigaretta erejéig naponta többször is megszakítani a munkavégzését? Nos, a munkavállaló a főszabály szerint azt tesz a pihenőidejében, amit szeretne. Fontos azonban kiemelni, hogy ez csak a kijelölt munkaközi szünetre irányadó, tehát nem azt jelenti, hogy a munkavállaló jogosult napi több alkalommal is megszakítani a munkavégzést a munkaközi szüneten túlmenően, ez ugyanis a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség megszegését jelenti.
A másik sokszor felmerülő kérdés a munkavállalók körében, hogy kötelesek-e a munkaközi szünetüket a munkavégzés helyén eltölteni, vagy el is hagyhatják azt akár étkezés, akár ügyintézés céljából. A kérdésre a válasz alapvetően attól függ, hogy a munkaközi szünet része-e a munkaidőnek vagy sem.
A Munka törvénykönyvének megfogalmazása szerint ugyanis a munkaközi szünetet a munkavégzés, tehát nem a munkaidő megszakításával kell kiadni. Ezzel a megfogalmazással a jogalkotó a munkáltató kezébe adta a döntést, hogy a munkaközi szünet időtartamát beleszámítja-e a munkaidőbe vagy sem. A gyakorlatban mindkét esetre számos példát láthatunk.
Amennyiben a munkaközi szünet a munkaidő részét képezi, a munkáltató jogosult erre az időszakra vonatkozó szabályokat hozni, így adott esetben előírhatja, hogy a munkavállaló a munkaközi szünet időtartama alatt sem hagyhatja el a munkavégzés helyét. Ha azonban az ebédszünet nem része a munkaidőnek, azzal a munkavállaló szabadon rendelkezik, így el is hagyhatja a munkavégzés helyét, akár étkezés, akár ügyintézés céljából.