Nem mondunk újat azzal, hogy a próbaidőre vonatkozó kikötés gyakori eleme a munkaszerződéseknek. Nem véletlenül, ugyanis alkalmazása a munkáltató és a munkavállaló számára is előnyökkel jár. Fontos azonban, hogy ismerjük a próbaidő alapvető szabályait.
A próbaidő lehetőséget teremt arra, hogy a munkáltató meggyőződjön róla, hogy a dolgozó megfelel -e az elvárásainak, valamint a munkavállaló is meggyőződhet róla, hogy a munkakör, a munkakörnyezet és a munkaviszony megfelelő -e számára.
Fontos azonban tudni, hogy a próbaidő a munkaviszony része, tehát próbaidőről csak akkor lehet szó, ha a felek munkaviszonyban állnak, azaz van közöttük munkaszerződés. Erről a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben állapodhatnak meg.
A próbaidő a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb 3 hónapig tarthat. Amennyiben a munkáltató kollektív szerződés alá tartozik, akkor a kollektív szerződés lehetővé teheti a legfeljebb 6 hónapos próbaidőt. Legrövidebb időtartama 1 nap. Érdemes megjegyezni, hogy próbaidőt nem kötelező kikötni, nem kötelező eleme a munkaszerződésnek.
Munkaszerződés hiányában azonban nem beszélhetünk próbaidőről sem. Ezt nagyon fontos tudni. Például nem minősül próbaidőnek a több esetben jogszerűtlenül alkalmazott, úgynevezett próbanap vagy próbamunka.
A munkavállalót a próbaideje alatt is megilleti a munkabér, ami nem lehet kevesebb a próbaidőt követő munkabérnél kizárólag csak abból az okból, hogy a dolgozó a próbaidejét tölti.
Sokan nincsenek tisztában vele, hogy a munkavállaló a próbaideje alatt is mehet szabadságra, betegszabadságra és ez időre is jár neki táppénz. A rendes szabadság tekintetében annyi megkötés van, hogy a törvény szerint a munkaviszony első három hónapjában a munkáltató nem köteles a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni azt a hét munkanap szabadságot, amellyel a munkavállaló rendelkezik. Ez arra az esetre is érvényes, ha a felek nem állapodtak meg próbaidőben.
A próbaidő alatt a munkaviszonyt a felek bármelyike indokolás nélkül, azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ráadásul nem is kell indokolni. Fontos, hogy a próbaidő alatti, indokolás nélküli azonnali hatályú felmondást legkésőbb a próbaidő utolsó napján közölni kell a másik féllel. Ha például a dolgozó a próbaidőt követő napon veszi át a felmondást, az már nem lesz jogszerű.