Egy álláshirdetésben általában konkrétan megfogalmazzák a munkáltatók, hogy mit várnak el a leendő kollégától. Az általunk kínált csomag kifejtése azonban sok esetben nem elég részletes, erre legjobb a példák a „folyamatos fejlődési lehetőség” és a „versenyképes fizetés”, amiből túl sokat nem tudhatunk meg, ezért az állásinterjún érdemes rákérdezni a dolgokra.
Sajnos azonban a cégek jelentős részénél mindezt illetlenségnek, mi több, pofátlanságnak veszik. A kérdésre válaszként általában csak habognak vagy ígéretekkel halmoznak el minket, aminek a fele sem igaz. Pedig a munkáltatói márkának már része, hogy innovatívnak, személyes és szakmai fejlődést támogatónak kell lenni, ráadásul a munkaerőhiány miatt ezzel akár munkavállalót is meg lehet tartani.
A szakmai fejlődés, a szakma újdonságainak követése fontos minden szakembernek, nem véletlenül jelent meg a HR funkciók között a learning and development specialista, ami külön specializációvá nőtte ki magát a pandémia alatt. Sajnos azonban a cégek komoly hibákat követnek el céges tanulmányi irányok szervezésében, aminek következtében a dolgozót nem elégedettséggel tölti el a tanulás lehetősége, hanem kifejezetten szorongani kezd a rosszul megalkotott tanulási program miatt.
Visszatérve az állásinterjúra, a fejlődési lehetőség alatt munkáltatók sok dolgot érthetnek, ezért már az elején érdemes tisztázni, miket sorolnak ide. Ha neked fontos a szervezetben való előrelépés, lehetőség magasabb pozícióra később, akkor ezt tisztázni kell. Az ugyanis nem előrelépés, ha egyre nagyobb felelősséget és terhet kapsz ugyanakkora fizetésért. Az is előfordulhat, hogy csak biztosítanak valamilyen oktatási platformot, amire előfizettek minden dolgozónak. Így persze szabadon tanulhatsz, de kérdés, hogy lesz-e rá időd?
Céges tanulás témakörében ugyanis gyakori hiba, hogy különböző vizsgák megszerzését követeli meg a cég, ám ehhez csak tananyagot biztosít, időt nem. Ezen felül a drága vizsgák költségeit is csak egy alkalommal állják, ha nem sikerült, akkor fizetheti maga a kolléga a több tízezres, időnként százezres tételeket. Ez minden, csak nem motiváló. Ha a fentiek mellé még tanulmányi szerződést is kötnek, ami rabul ejti szegény munkavállalót, s szorongásokkal teli tanulási kényszert hoz, akkor pedig tényleg fordítva sül el a dolog.
Persze tegyük fel, hogy a munkavállaló lelkes és tanul ezerrel, minden vizsgát sikerrel teljesít és releváns szakmai tudást szerez. Minél képzettebb azonban, annál gyorsabban ismeri fel azt is, ha épp egy szakmai temetőben pihenget, így rövid úton váltani fog és dobbant egy másik céghez egy szebb, jobb, innovatívabb munkakörbe.