Egy cégnek tennie kell azért, hogy a munkavállaló lojális legyen az adott vállalat irányába, és ne akarjon onnan rövid idő után távozni. Ehhez a munkavállalókkal foglalkozó terület, vagyis a HR emberközpontú hozzáállása is alapvetően hozzájárul.
A HR szakma első megjelenését az ipari forradalom indukálta, ám akkoriban a cégek, vállalatok tulajdonosai a munkát eladható árunak tekintették, a mögötte lévő embert pedig csak szükséges eszköznek. A módszereik kimerültek a szoros felügyeletben és az elbocsátással való fenyegetésben, a megélhetés félelme uralkodott. Amennyiben valaki nem hozta a meghatározott teljesítményt, attól azonnal megváltak. Ez konfliktust generált a vezetők és a munkások között, így elindultak szakmai csoportosulások a munkások körében.
Az idő múlásával azonban megváltoztak az alapértékek, az emberek, a világnézet. A vállalatok vezetői fokozatosan ráeszméltek arra, hogy mekkora erőforrás rejlik a dolgozóikban és ezzel egy időben a HR szerepe egyre több új funkcióval bővült, elég, ha a toborzásra, a teljesítményértékelésre gondolunk. Mára egyetértés van abban: ahhoz, hogy egy szervezet fejlődni tudjon, illetve fel tudja venni a vetélytársakkal a versenyt, emberközpontúan kell gondolkodnia.
Az angolban People Organization-nek nevezett attitűd lényege, hogy a vezetők organikusan foglalkoznak azzal, hogy kollégáikat fejlesszék, sikerélményhez juttassák, és ők maguk is fejlődjenek. Sajnos a magyar KKV-k nagy részénél és a közszférában a HR funkciói sok esetben kimerülnek az adminisztrációban, s jellemzően nem fordítanak energiát a munkaerő megtartására. Emiatt folyamatos a fluktuáció.
Tény, hogy egy KKV anyagi keretei szűkösebbek egy nagyvállalathoz képest, ám megvan az előnyük, hogy létszámuk tekintetében családiasabbak így minimális ráfordítással, odafigyeléssel komoly sikereket érhetnek el például a fluktuáció terén. Tudomásul kell venni, hogy a munkabérért a munkavállaló tudását és idejét veszi meg a vállalat, a lojalitást ki kell érdemelni. Ez azonban lehetetlen nyitott és a HR-t igazi stratégiai partnerként kezelő vezetők nélkül.
A szakemberek szerint a jövőben nagyobb hangsúly kerül a belső képzésekre, egyéni fejlesztési tervekre, saját oktatási központok jöhetnek létre. A HR kulcsszerepe megkérdőjelezhetetlen lesz a jövőben is, hiába fejlődik a digitalizáció, ami megkönnyíti az adminisztratív munkát, a stratégiák kidolgozása továbbra is a szakemberek feladata lesz.