Takargatnivaló érzés az öregedés?

Sokan tartanak az öregedéstől, s idősödve a munkahelyen is észlelnek magukban egyfajta kellemetlen érzést. Mit lehet ilyenkor tenni? Mutatjuk tippjeinket.

Közhely, de igaz, hogy felgyorsult világunkban nem könnyű megküzdeni az öregedéssel, mint az élet új korszakával, s különösképp igaz ez a munkahelyre, legyen szó cégvezetőről vagy beosztottról. A témában megjelent könyvek és tanulmányok szinte harsogják: új lehetőségek nyílnak, ha háttérbe kell vonulni az aktív évek után. Több idő jut a családra, a hobbikra vagy a tanulási lehetőségekre.

Mindez igaz, mégis más írni/olvasni róla átélni, s teljesen más úgymond ”főszereplőként” átélni a folyamatot, hiszen fontosak a lelki tényezők is. Gondoljunk csak bele! Az aktív élet kifejezés például azt is sugallja, hogy a valódi életet a munkával eltöltött évtizedek jelentik, az idős vagy érett kor pedig csupán a levezetés. Éppen ezért nehéz megemészteni az érzést, hogy parkolópályára kerül az ember.

Egy tanulmány szerint életünk egy illúzióra épül. Mégpedig a személyiség illúziójára, arra az elképzelésre, hogy énünk állandó, s ugyanaz, mint öt vagy tizenöt éves korunkban volt. Ez azért van, mert az emberek önmagukat emlékeikkel, a velük történt események sorozatával azonosítják, az idősödve pedig visszatekintünk és nemcsak felidézzük emlékeinket, de érzelmileg is viszonyulunk hozzájuk. Ez maga az identitás.

Az emlékek, s a hozzájuk való viszonyulás azonban olykor maguk az akadályai a boldogságnak, a lelki egyensúlynak. Sokat segít, ha ezeket az identitáselemeket felülvizsgáljuk, és a ma még a munkahelyen aktív, sokszor vezető szerepet betöltő ember megpróbál rájönni mi is lehet a saját útja a jövőben. Annyi bizonyos, hogy az embereknek maguknak kell megérteniük sorsukat, s ahhoz szabad akaratukból viszonyulni.