Ugyan a nemzetközi megállapodások szerint jelenleg az elsődleges cél a hőmérséklet emelkedésének 1,5 Celsius-fokban való mérséklése lenne az iparosodás korának szintjéhez képest, ám még ennek megvalósulása esetén is súlyos következményekkel járhat a klímaváltozás.
A 1,5 fokos emelkedés hatására ugyanis a fajok nem kevesebb, mint 84 százalékát fenyegetheti a kihalás veszélye. A hegyvidékeken élő fajok csak úgy tudnak alkalmazkodni a megváltozott környezethez, hogy magasabb területekre költöznek, amennyiben ez lehetséges. Ez azonban a honos és invazív fajok közti versengéshez vezet.
Ha mindez nem lenne elég, az előrejelzések szerint a trópusi területek és a közepes földrajzi szélességek hegyvidékein a jelenlegi jégtömeg nagyjából fele maradhat meg az optimista forgatókönyv esetén, míg a pesszimistább szcenárió szerint akár 90 százalékukat is elveszíthetjük a kétezres évekhez viszonyítva.
Hiba lenne azt gondolni, hogy Európában minket nem érint mindez. Például a hóvastagság az öreg kontinensen is csökkenni fog a szimulációk szerint, amelynek mértéke jelentősen függ a forgatókönyv megválasztásától: a becslések a stagnálástól egészen addig terjednek, hogy nem lesz természetes hótakaró a francia Alpokban és a Pireneusokban. A magasabb hőmérséklet, a kevesebb csapadék és a hótakaró hiánya pedig növeli a tűzesetek számát, ami újabb fajok kihalásának kockázatát vetíti előre.
Érdemes megjegyezni, hogy hegyvidékeink nem csupán esztétikai és spirituális értékkel bírnak, hiszen víz-, élelem- és energiaforrások is egyben, különböző gyógynövényeknek adnak otthont, ráadásul turisztikai lehetőségeket és rekreációt biztosítanak.
Ráadásul a mezőgazdaság jövőjére is alapvető hatással bírnak a hegyek. Hogy mást ne mondjunk, globálisan az öntözött mezőgazdasági területek kétharmada függ a hegyekből eredő lefolyástól is. Víz nélkül pedig nehéz termelni, főleg úgy, hogy a mezőgazdaságra egyébként is negatív hatással van – szintén a klímaváltozás következtében – az évszakok kezdetének eltolódása vagy épp a kórokozók növekedése és a beporzók sokféleségének a csökkenése.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, vagyis az IPCC legújabb jelentésében négy kulcskockázatot fogalmazott meg a hegyvidéki területekre vonatkozóan. Ilyen a földcsuszamlások és árvizek okozta kockázatok az emberekre és az infrastruktúrára nézve, a változó vízforrásból eredő kockázatok az állatállományra és a gazdaságra nézve, ökoszisztéma változások és fajok kihalásának kockázata, valamint az eszmei és kulturális értékek veszteségének kockázata.